make it happen ˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙ 2010. 3. 14.     Ashlee Simpson - Autobiography Azthiszem ezt szeretném ha a péntek még sokszor megismétlődni az életemben. Mármint a péntek suli után történő dolgai. Elmentünk a lányokkal és Mátéval mekizni, csencseltünk krumplit is és teljesen jól elhülyültünk órákig. Aztán felmentünk Tinkához Luccal próbálni. Írtunk egy számot. Tökéletes lett. Bár a 3 dalból amit eddig írtunk az összes szentimentális és elég lassú. Beszélgettünkm, hogy régen egy délután volt még egy sort kicsikartunk egymásból. Most meg teljesen csak úgy jön. Ha fejben elkellene képzelnem az embereket akikkel zenélni szeretnék és szeretném ha a barátaim lennének, hogy összemosolyogjunk koncerteken akkor biztos olyanokat képzelnék el mint ők. Azthittük teljesen porrá fogunk égni a koncerten. Beállítottunk szoknyában, megcsinált hajjal. A végére viszont tökéletes este lesz. Nem tudom leírni azt az érzést. Mikor ülsz a backstage-ben előre hátra dőlsz a fotelben miközben 4 fiú bámul rád, hogy mit tudnának mondani amitől jobban érzed magad és vissza áll a pulzusod a normálisra. Nem hiszem, hogy ilyenkor lennének jó vagy rossz szavak. Úgyértem akárki akármit mondott volna nem lett volna jobb. Nem hallottam semmit, felgyorsult minden és hirtelen csak ott álltam és mindenki engem nézett. Az idő nagyon gyors azoknak akik félnek. Az első két számban nem kellett semmit csinálnom, ezért körbenéztem. Emlékezni akartam mindenre, az emberek arcára, a műanyag poharakra amit ringatnak a kezükben, az erősítőkből lüktető ritmusra, a barátaim mosolyára, a sötétségre amit láttam mikor kinéztem az ablakon. Nem volt időm ezt átgondolni. Nem emlékszek mire gondoltam akkor. Mikor eljött a harmadik szám csak arra tudtam koncentrálni, hogy jusson eszembe a szöveg és ne csesszem el. Elkezdtem halkan. Nagyon halkan és végére végülis megszűnt minden ami volt vagy amire gondoltam és csak a pillanat volt, hogy most csak az van amit hallok semmi más. Utána jobban lelassultak a dolgok, vakuk villogtak. Ez volt az első koncert amin voltam és az első amin énekeltem. Amúgy ahogy álltam és néztem, hogy mennyire összhangban játszanak és az egész olyan hihetetlen volt. Nagyon túl akartam lenni rajta, de akár napokig hallgattam volna. Utána a lányokkal ültünk és beszélgettünk, meg egy keveset a fiúkkal is. Végülis mi nem gyújtottunk rá meg nem is ittunk semmit, emlékezni akartam mindenre. Elég sokan odajöttek gratulálni, vagy tanácsokat adni és igazából a felére sem emlékszem. De köszönöm azoknak akiket szeretek és ottvoltak, hogy érezzem, hogy ez tényleg megtörténik. Jöttek egyébként együttes ajánlatok, hogy énekeljek és ez olyan fura. Mintha hirtelen minden megváltozna. Friss az élmény így biztos túlreagálom, de akkor is. Mintha nem is én lettem volna, ahogy ültünk az asztalnál és mindenkivel úgy beszélgettünk mintha már régi ismerősök lennénk. Megismertünk aranyos embereket is. Az egész helynek van egy hangulata, ami nem abból áll, hogy meg a tuc-tuc zene és a seggedet rázod valami vad idegennek akit aznap ismertél meg. Már elnézést. Szóval teljesen jó volt. 1-kor bezárt a téma, úgyhogy könnyes búcsút vettünk és elmentünk Tinkához ahol még beszélgettünk egy jó ideig, és aludtunk vagy 5 órát reggel meg hazajöttem. Délután még bementem a Krisztivel beszélgetni meg fagyizni városba és igazából ennyi a dolog. Este elkezdtem csinálni a dobozos kreatívkodásomat, amit tök megbántam mert a saját dolgomat is megkönnyíthettem volna ha nem úgy akarom ahogy akartam, és ráadásul anyu sem dícsért meg érte. De végülis ma délután megcsináltam normálisan. Meg találkoztam Floree-val, hogy visszaadjam a tornacuccát ő pedig adott kölcsön körömlakkot. Köszönöm szépen :). Ma este meg holnap nem csinálok semmit. Úgyhogy rendet rakok, meg tanulok mert teljesen kibírhatatlan máshogy itthon. Nem lepődnék meg azon a helyükben, hogy gyakorlatilag akkor vagyok itthon ha éhes vagyok, álmos vagy muszály. Holnap meg még kreatívkodok talán valamit. De a fejemben teljes most a felfordulás. Hirtelen történik minden, mintha csak egy filmet néznék. Kell ez a két nap, hogy a reklámba elmenjek popcornért. tervezget.. ˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙ 2010. 3. 11.     Full Moon - The black ghosts Mesés hétvégének nézek elébe azthiszem. A holnap délelöttöt valahogy túlélem, és utána már egyből tökéletes lesz minden. Délután Tinkánál zenélgetés, megnézetem vele a Twilight-ot (amit most lát először), készülődünk és este pedig koncert. A legelső alkalom, esély, lehetőség arra, hogy 23-nál több ember hallja a hangomat. Nagyon szeretnék már túl lenni rajta. Ezt nem rosszból mondom, csak már vágyom a tudatra az élményre. Nem fogok hisztérikusan lerohanni, hanem bele fogok énekelni a mikrofonba. Nem számít ha elcseszem majd, mert ott lesznek azok az emberek akik úgyis csak mosolyognak és azt mondják "Zsuzs, ez teljesen jó volt." ;). Remélem minnél több ilyen embert vedezek fel a sorok közt. Szombaton talán megiszunk valamit Fannival, ha jól jönnek ki a dolgok. Mármint mindenki szociális és élvetvidám kedvben lesz szombaton. És akkor még mindig ott lesz a vasárnap és a hétfő is, hogy tanuljak aludjak. Remélem szeretni fogjuk ezt a hétvégét. Remélem, hogy a Máténak sem lesz már ez a hangulatváltozása és talán elmehetünk majd próbálni. Rózsaszín krumpliszsákból. Több nevünk volt már mint ahány dalt tudunk de ez így is van jól. Hmm szeretem ezeket az embereket. Tudom, hogy nincs olyan dolog amit ha megteszünk kiábrándulunk egymás barátságából. Megy a poénkodás, megy megy. time of our lives ˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙ 2010. 3. 8.     Ellie Goulding - Under the sheets Minden második hétfőt imádok. Befejeztem a Funny People-t amit már 3-4 hete elkezdtem nézni. Zongoráztam is, Simple Plan - Untitled és Gary Jules - Mad World-öt meg gyakoroltam a vokálokat, hogy csak kicsit égjek be pénteken. Tegnap egy órát telefonáltunk. Annyira vicces volt. Szeretek vele telefonálni. Szeretem a hangját. Ennyit rólam. Amúgy teljesen vidáman kezdődik ez a hét, mármint az élet sütijében a barátok a csokidarabok. Ha Tinkát akarnám idézni. Sok minden tud boldoggá tenni, de néha legboldogabbá az igazán kis dolgok tesznek. Gondoltam összeszedek néhányat. - Szeretem mikor reggel felkelek, és mivel az ablakom kelet felé néz besüt a nap, nyáron nagyon idegesít, de ilyenkor mikor a tavasz első sugarait látom megjelenni és a madarakat ahogy az ablakom alatti bokron ugrálnak az csodálatos. - Szeretem a különböző évszakok illatát. - Szeretem mikor valaki olyan dolgot tesz értem, amire nem is tudtam, hogy szükségem volt és mégis hihetetlenül boldoggá tesz. - Szeretek megölelni másokat, szeretem mikor megölelnek. - Szeretem az apró meglepetéseket, nem feltétlenül egy tárggyal kapcsolatban, meglephet egy barátom figyelmessége vagy akármi más is. - Szeretek új dolgokat megtapasztalni az életről az emberekről, amit eddig is tudtam de most felfedezem magamban, hogy ez tényleg így van. - Szeretem mikor hétvégén van időm reggelizni, és mindent összekészíthetek és megehetek elvégre nem sietek sehova. - Szeretem mikor sétálok vagy biciklizek és melegen süt rám a nap de hűvős szél fújja hátra a hajam. - Szeretek tereken, padokon feelinges helyeken csak úgy lenni olyanokkal akiket szeretek. - Szeretek sötétben sétálni, ha olyannal vagyok akivel biztonságban érzem magam. - Szeretek régi emlékeket felidézni régi barátokkal. - Szeretem mikor elmarad egy-egy nehéz vagy kibírhatatlan óra. Ezek mind olyan dolgok amik azt juttatják eszembe, hogy a világ szép is tud lenni, szeretetteljes is meg minden. Ezek a pillanatok azok mikor nem az számít, hogy milyen rossz dolgok történtek. fire from my heart burning just for you ˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙ 2010. 3. 7.     Plain White T's - Faster Azthittem ennek a hétvégének nem lesz vége. Tökéletes volt csak hosszú. Mint mostanában minden hétvége szerencsére. Egyébként csütörtökön kórus elött esőben határidőnaplót venni, ami igaz, hogy németül van, olaszul és franciául de azért édes. Minden napra lehet írni és így legalább látom, hogy mikor mi lesz és nem zavarodok bele. Próbák, kórus meg mindenféle finomság. Kórus után még elmentünk a Regivel meg a Vicával mekizni, tipikus forró csokit inni (egyébként mindenkit szépen lassan rászoktatok). Pénteken suli után elmentünk a lányokkal és Mátéval mekizni :), aztán pedig Petrás délután és est. Vicces volt. Vele szeretek a legjobban horror filmeket nézni. Korán keltünk mert próba elött még haza akartam menni. Egyébként rettentő hideg volt, úgyhogy kész felüdülés volt az a másfél óra amit itthon töltöttem. Aztán megint be aztán ki kertvárosba Tinkához. Elzenéltük az időt, meg elkezdtünk egy új dalt is, úgyhogy háromnegyed órát késtem másik próbáról. Nem ez volt a legjobb próbám eddig mondjuk úgy. Nem ártana jobban tudnom a dalokat mert pénteken koncert. Életem első olyan megnyilvánulása színpadon, emberek elött, mikor énekelnem kell. Egyedül. Meg vokált, de az már könnyebb lesz. Túl sokat voltam tegnap kettesben magammal és teljesen az agyamra ment azthiszem. A telefonomon nem volt már olyan szám amit egyszer ne hallgattam volna meg vagy nem unnám. Már ha róla beszélek elfogja az agyamat a zsibbadás amit fél9-kor éreztem mikor beestem az ágyba, megettem egy csomó sütit és melegszendvicset és aludtam 12 órát. Legalább. A vasárnap a kreatívkodós napom úgyhogy még kell csinálnom egy smást. Péntek este a Petra vágott nekem új fufrut, amilyen még sosem volt, de mindig akartam. A változás jó. Minnél több dolgot változtatok meg az életemben egyrészt annál kevésbé félek a változástól, másrészt annál jobban értékelem a régi de jól működő dolgokat az életemben. Bár egyre kevesebb biztos pont van úgyérzem. Mikor még gyerekek vagyunk a felhőkben járunk és a jövőnek a legapróbb részét sem látjuk, ahogy tűnnek el a felhők szépen lassan látod magad elött aki lenni akarsz. Nem arra gondolok, hogy kőkemény mindennapok és semmi álmodozás. Arra gondolok hogy álmodozás és munka azért, hogy ne maradjon csak egy álom. Gyakran írom le, de tényleg szeretem látni, hogy olyan akit szeretek kezd azzá válni akivé tudom, hogy régóta szeretne. Nekem nincsenek túl hosszú távú álmaim, céljaim meg végképp nincsenek. Rövid távúak viszont vannak, szeretném megtenni azt amit ezen a héten megkell, minnél jobban és minnél több élményt gyűjtve, utána úgyis majd elválik, hogy jövőhéten mi történik majd. Imádlak határidő napló. Imádlak tavasz, csak gyere el. sucker love ˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙ 2010. 3. 2.     Placebo - Every me and every you A kedd mindig hosszú. Hazajöttem aludtam estig, felkeltem, hogy egyek meg körbenézzek picit itt is. Nagy mértékben törekszek arra, hogy minden nap más legyen valamiben és a mindennapok monotonitása, hogy már nem bírom tovább és inkább alszok, mert olyankor nincs fizika dolgozat, sem idióta osztálytársak. Komolyan mondom az csinálja jól aki fél életét átaludja. A nap suli része lassan telik, a hazaút méglassabban az éjjel pedig hamar elszáll. Így az egész napból csak egy nagy doboz lesz amire ráírhatod hogy "kedd". Késöbb vagy kinyitod vagy nem. Lehet, hogy engeded, hogy belenézzen más, lehet, hogy nem. Mint valami régi, poros arhívum ahova nincs időd elmenni leülni és körbenézni. Vannak dobozok amelyeket mindennap kinyítok, vannak dobozok amelyeket nem akarok kinyitni de akárhányszor hibázom kiborul és minden elöttem hever, hogy tanuljak a múltból. Soha nem tanulok a múltból. Maximum emberekről lesz tapasztalatom és ezzel együtt véleményem. Így tudni fogom kinél meddig mehetek el. Megint nem akartam ebbe így belemenni. De az én agyamban így működnek a dolgok. ellentmondások ˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙ 2010. 2. 28.     Lenny Kravitz - I want to get away Igazából ez a nap nem úgy alakult ahogy terveztem. Tegnap hajnali kettőig, vagyis voltaképp ma hajnali kettőig fűztem karkötőt és jött sms, hogy holnap mikor találkozzunk próba elött és így reggelre megjött a kedvem, megmostam a hajam felöltöztem és go. Annyira reggel volt még. Aztán beszélgettünk meg vettünk őszibaracklét Liddlbe aztán próba. Enyhén fogalmazva rettentően elcsesztem, de azért kellemes volt. Valamikor fellépés is lesz mostanában, amin állítólag egyedül kellene eltolnom a this cold-ot. Volt még buszig időm, úgyhogy addig kajáltunk, meg beszélgettünk úgyhogy végülis nem bánom, hogy nem tipikus itthonülős délután volt. Mivel ilyen kerülős busz volt leszálltam és elég sokat sétáltam mert még így is jobb volt, beestem haza és felavattam a habfürdőmet, a kádat körbe raktam gyertyákkal. Nem tudom meddig voltam bennt de arra lettem figyelmes, hogy sötét van. Pedig úgy tűnt csak egy pillanatra csuktam be a szemem. Megint megnéztem a Beépített Szépséget. Ez egy örök film. Közben kiraktam a Fannis levelet a falra meg néhány mekis forrócsokis dobozt. Mostanában sokszor fordulok meg ott. Ma is ott próbáltam meggyőzni a Balázst, hogy sültkrumpli majonézzel igenis finom. Mindenki ketchuppal szokta meg. Pedig majonézzel csodálatosan mesés. Az egész világot megölelhetnékes hangulatom van. Éljen a világbéke. Éljenek a szokásostól eltérő vasárnapok. A tegnapi szentbeszéddel ellentétben kockáztassatok, adjatok a spontanealitásnak és tegyétek amit meg akartok. Ne attól függjön milyen nap van. Igyatok sok mekis forró csokit és adjátok nekem a dobozt. Ne drogozzatok, inkább vizipipázzatok és közben beszélgessetek a barátaitokkal. Nézzetek sok csöpögős filmet amin kisírhatjátok magatokat. Igyekezzetek ápolni a régi barátságokat mert az idő csak széppé tesz mindent. Viszont a bontakozó barátságaitokat ápoljátok, hogy sok tartalmas emléketek legyen együtt. Az élet sütijében a barátok a csokidarabok. Ezek voltak Zsuzs jótanácsai, itt a pépörhártszon a jövőhétre. relax ˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙ 2010. 2. 27.     Tings Tings - Shut up and let me go Hétközben esténként általában örülök, ha végignézni a lookbookot van időm, úgyhogy néha kimarad az itteni filozofálgatás. Egyébként kellemes kis hétvége ez. Pénteken a lányokkal elmentünk nézelődni, természetesen egyből beleszerettem egy cipőbe ami attól félek nem mostanában lesz az enyém. Helikon, társastánc minden erre a hétre koncentrálódik. Vagy mondjuk a következő két hétre. Még mindig nem tudom magam elképzelni ahogy táncolok és közben nem borulok fel. Utána találkoztunk Krisztivel és Fannival és elmentünk a Somiékkal bowlingozni, nagyon ritkán találkozok velük úgyhogy kellemes volt. Életemben először játszottam ilyet és mindenkit legyőztem juhúúú. Mentünk még erre arra a városba, enni meg szinkronizálni és utána Fannival ketten el lánykodtuk az estét nála. Viszonylag hamar lefeküdtünk és viszonylag sokáig aludtunk, aztán sütött tortát ami egyszerűen csodálatos volt. Kávés töltelék volt benne, és annyira kellemes volt. Aztán megírtuk barátságunk történetét 5 támpont segítségével, régi msn-es beszélgetéseket olvasgattunk. Ráment az egész délután. Nagyon tetszett. Aztán átcseréltük a leveleket és betettük egy boritékva, amint összeszedem az energiámat felteszem a falra. Mindenképp ott a helye. Kezd inkább emléklerakat válni a szobámból de nem is bánom. Legalább így könnyebb elviselni azokat a napokat mikor még magamat sem szívesen viselem el. Úgyvolt hogy holnap megyek vokálos próbára, küldtem is két smst Bnek, hogy mi lesz, de lehetséges, hogy nem fogom beverekedni magam a városba. Anyu meglepett egy nagy üveg habfürdővel, és komoly bepótolni valóm van kádban ázás terén. Szóval az átlagos, idilli vasárnapomat, hogy délig az ágyban fetrengek, csokit eszek, majd ázok forró vízben, megmosom a hajam és próbálok kezdeni vele valamit, kreatívkodok valamit, képet, karkötőt, akármit. Rendet rakok ha szombat éjjel nem raktam (ez általában nem történik meg), tanulok és este megnézek egy filmet popcornnal. Múlt vasárnap is próbán voltam és ez után a hét után meg szeretném érdemelni ezt a napot. Szeretek egész héten máshol lenni, úton lenni, hétvégén elnyúlni az ágyban. Az egy biztonságot, csodás érzés. Mikor hihetetlen lassan megy az idő, voltaképp még unatkozol is és mégis kikapcsol ez a semmittevés. Már szinte az is felüdülés ha írok róla. Bocsi B úgyfest holnap is nélkülöznötök kell. Amúgy pedig 15 évnyi rhcp lemaradást kell behoznom, amit eddig nem sikerült megtennem és nem szeretnék még egyszer úgy járni, hogy elkezdik játszani a dalt én meg csak megszólalok, hogy "olyan ismerős. mi ez?". Úgyhogy holnap elvonulok, és nem csinálok semmit. Közben pedig mégis mindent megteszek amit szeretnék. Mesés. Tökéletes. Mindenki maradjon otthon, aludjon, hogy hétfőn ne legyen hisztis és ne kergesse őrületbe az osztálytársait- barátait. Mindenki mentse meg a világot magától egy napra és maradjon otthon. Ezt csak neked Mand ;). lila nap ˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙ 2010. 2. 24.     John Frusciante - this cold Hála az égnek elmaradt az ének óra, úgyhogy tánc után elmentünk Tinkához befesteni a hajunkat lilára (megint). Viszont most rajtahagytuk vagy egy óráig, így elég kellemes színt értünk el. Kevésbé kellemes fordulat hogy nulladik órába be kell tolnunk a popsinkat énekórára. Nyam-nyam. Teljesen élőhalott arckifejezésekkel mászkálok fel alá ilyenkor este, és olyankor reggel. Persze, hogy többet kellene aludnom vagy csak kikapcsolnom. Tegnap hazajöttem a suliból lefeküdtem, este felkeltem lefürödtem, visszafeküdtem és aludtam tovább. Tegnap elött pedig az olasz füzeten ébredtem reggel. Olyan tipikus filmes volt, kivétel hogy a gyönyörű tip-top színésznők arcán nem hagy nyomot a spirálfüzet. Azt az időt amit a barátaimmal töltök azt szeretem, betegen hangzik de azért kelek fel reggel. Meg az alkotás öröme meg egyéb sablonos dolgok amit mindenki tud. Vasárnap voltam vokálos próbán, ami vicces volt, mert végül be kellett állnom gitározni ami elég érdekesen sikeredett. Aztán sétáltunk volt osztálytársaimmal. Mindig kellemes látni őket, végignézni rajtuk és látni, hogy lassan mindenki kezd azzá vállni aki lenni szeretne vagy már lenni szeretett volna tavaly mondjuk. Van egy irány amin van az életem, és a céljaim is az alapján változhatnak, hogy az emberek akik közel állnak hozzám milyen mértékben és irányban befolyásolnak. Lehet ez inspiráció vagy csak szimplán alkalmazkodás utáni vágy. Akikkel sok időt vagy azokhoz idomulsz. Jók voltak ezek a lány bulik elöző hétvégéken. Vizipipázás, beszélgetés és csak együttlevés. Mindig kellemes velük. Nem tudom elképzelni, hogy fél éve ez még gyakorlatilag nem volt, vagy éppen hogy próbált kibontakozni. Most meg mintha régi jó játszópalytásokként fetrengenénk egymás szobájának padóján. Mintha ez egyértelmű lenne. De az is. Alap, hogy örülnkbe veszünk egy gitárt és adunk az érzésnek. Jövő héttől társastánc tanfolyamra fogok járni. Azthiszem roppant vicces lesz. Egyébként kreatívkodtam a napokban. Köszönöm a névnapi sütit édes :)    random from andy warhol ˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙ 2010. 2. 17.     Katy Perry - Starstrukk Semmiféle késztetést nem érzek saját gondolatok hosszú, felesleges szövegekbe öntésére úgyhogy egy kis Andy Warhol. Az Andy Warhol filozófiájából. Semmi ésszersűség. Ahol a könyv kinyílik. "Szóval legyen árud, ami nem csak "te" vagy. Egy színésznő számolja meg a darabjait és a filmjeit, egy modell a róla készült fotókat, az író számolja meg, hány szót írt le, egy képzőművész számolja meg a képeit - így pontosan tudod, mennyit érsz, és nem bonyolódsz bele, hogy te vagy a terméked, a hírneved és az aurád." "Vajon lehetséges, hogy egy szerelem örökké tartson? Ha harminc éve élsz házasságban, és "reggelit készítesz annak, akit úgy szeretsz", és ő belép, megdobban-e a szíve? Úgy értem, egy közönséges reggelen. Azt hiszem. megdobban reggeli közben, és ez is szép. Jó dolog egy kis reggeli, amit neked készítettek. "Amikor az életemben úgy éreztem, hogy a legszociálisabb lény vagyok a világon, és belsőséges barátságot kerestem, senkit sem találtam, aki elfogadott volna, így aztán pontosan akkor éreztem legkevésbé egyedül magam, amikor egyedül voltam. Amint elhatároztam, hogy inkább egyedül maradok, és nem várom, hogy valaki is elmondja a problémáját, mindenki, még azok is akiket sohasem láttam, futni kezdtek utánam, hogy beszámoljanak olyan dolgokról, amikről képpen azt gondoltam, hogy nem valami jó ötlet meghallgatni őket. Amikor saját elhatározásomból magányos lettem, akkor csapódtak hozzám, hogy úgy mondjam a "követőim." Amint lemondasz valamiről, megkapod." i know it seems like people care.. ˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙ 2010. 2. 16.     Green Day - Last night on earth Élni roppant fárasztó. Mégis mindenki teszi a dolgát senki nem akarja látni az életét mint mellette elrobogó vonat. Megyünk a kiszabott, legegyértelműbbnek tűnő úton remélve, hogy nem csak egyedül vagyunk rajta lesz kit követnünk, lesz kivel összefutnunk az út elágazásnál. Ha hátra nézek az mindig visszaránt. Visszaránt attól, hogy megtegyem, hogy beleugorjak. Végiggondolom régen mint tettem volna. Végiggondolom mit tennék most. Aztán végül végiggondolom, hogy ha esetleg megteszem milyen következményekkel jár a jövőre nézve. Tudom, hogy túl sokat gondolkozok. Meg, hogy egy csomó spontán, mesés és lélegzetelállító dolog így soha nem fog bekövetkezni. Talán a félelem ránt vissza mint egy láthatatlan gumikötél.. talán valami vagy valaki más. Mindig az Igenember jut erről eszembe. Nem vezetem le hibátlan gondolatmenettel, hogy miért erre asszociálok, aki ismeri a filmet érti. Ahogy telik az idő, akármelyik múltbeli önképem vagy gondolkodásomat nevetségesnek találom. Jelentheti ez azt, hogy mindig tanulok valamit ami segít abban hogy akár néhány lépéssel közelebb kerüljek ahhoz aki majd leszek egyszer. Nem szeretem ezt az egész görcsös akarást, hogy magad elé 200 méterrel kiragasztasz egy képet és szép lassan ahogy mész a kép minden tulajdonságát, mozdulását és lehetőségét magadon alkalmazod. Felveszed azt a személyiséget ami kell ahhoz hogy elérd és ezáltal ahoz, hogy boldog légy. Ha tényleg ez az amit akarsz. A végén úgyis akkor fogod megkapni mikor már nem vágysz rá annyira. Bár végülis a sebesség mindegy ha az irány jó. Fogalmam sincs mit jelent ez a sok dolog amit leírtam. Talán ezt érzem, talán csak írni akartam valamit amitől én vagy valaki más tisztábban látja a dolgokat. Nem lehet mindig a tökéletes dolgokat tenni, ahogy a 30Y is megmondta "Hogy mindig a jó ösvényt, hogy Rövid is meg biztonságos is, meg minden. Inkább vesszek el ezerszer, Minthogy találjam meg százszor. A megtalálni végleg, Az nagyon messze van ma... Nagyon messze van a boldogságtól." valentine's day ˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙ 2010. 2. 14.     Ashlee Simpson - In another life Boldog Valentin napot mindenkinek. Azoknak akik szerelmükkel sétálnak egész nap a fagyban, azoknak akiknek ez ugyanolyan nap mint a többi ha egyedül vannak ha nem, azoknak akiket kiakaszt, hogy minden erről szól, azoknak akik kisírt szemekkel fekszenek az ágyon kisírt szemekkel Linkin Park - Valentine's dayt hallgatva. Számomra ez is csak egy ugyanolyan vasárnap mint a többi. Mikor itthon vagyok, pizsiben és mamuszban, egész nap eszek és kreatívkodok, filmezek, képeket nézegetek, átrendezem a szobámat, fotózok. A Vasárnap nekem valami különlegeset jelent. Egy napot mikor nem fésülöm meg a hajam mikor nem is tűnik fel hogy mekkora pattanás nőtt az orromon. Vasárnap. A hét átgondolása és a jövő hét tervezgetése. Persze ez a mai nap más mint a többi vasárnap. Bár egyenlőre csak azt a különbséget érzékeltem, hogy anyuék vettek konyakos meggyet és gesztenyepüré is lesz. Azért, hogy ne lógjak ki a sorból és, hogy csináljak valami maradandót erre a napra, felpakoltam 3 képet dev.artra amit ma műveltem. Egyébként különlegesen jó hétvége volt ez. Pénteken suli után elmentünk az osztálytársamhoz vizipipázni, meg beszélgetni, filmezni. Meglepődtem mennyire tökéletesen átadja a Redbull ízét a dohány. Welcome drink sem maradt el szerencsére. Este pedig kijöttünk hozzám Manddal. Zenélgettünk, beszélgettünk és megnéztük a Nagyon Vadont, aminek minden vicces részét visszatekertük, és megnéztük újra. Kellemes volt. Szombat reggel, bár már világos volt mégis hajnalnak tűnt annyira offon voltunk, elmentünk szánkózni. Még megtippelni sem tudnám hányszor borultunk bele az óriási hóba. Elöszőr kis dombokon próbáltunk lecsúszni, aztán jöttek a szinte már függőlegesen lejtő dombok. Repültünk. De a szánkón maradtunk leérkezésnél ami mindenképp egy meglepő dolog azok után, hogy hányszor borultunk fel a szánkóval. Maradandó sérülést nem szenvedtünk. Bár a lábam NagyonFájt! Csináltunk hóangyalokat meg futottunk hóba, és mikor már majdnem megfagytunk hazabotorkáltunk. Délután Petrával nézelődtünk, meg buszozgattunk. Vettem egy csomó színes Dvd-t, hogy végre kiírhassam a kedvencebb filmeimet és tudjam a szobámba bevackolva nézni. Meg vettem mézes hajpakolás félét a hajamra, mert szégyen mennyire száraz és akkor azt már ki sem emelem hogy centis darabok törnek le a végéből. Körmömmel majdnem ugyanez a helyzet, úgyhogy arra vettem ápoló lakkot. Vagy használnak vagy nem. Ez egy szinte tökéletes hétvége. Amit még a tudat, hogy valentin nap van és én gyakorlatilag egész nap egyedül csücsülök itthon sem ronthat el. Elvégre ez egy vasárnap ;) Szeretem a neon rózsaszín kulcs alakú nyakláncomat <3.    kind of day ˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙ 2010. 2. 11.     Hey monday - How you love me now Ma nem mentem suliba a nagy hó miatt. Persze örülök neki meg jóvolt átaludni a délelöttöt, de mikor sokáig szenvedek egy dologgal vagy sokáig agyalok valamin mindig belenyilal a fejembe az érzés, hogy ez az egész csak időpazarlás és, hogy sokkal értelmesebb dolgot is tehetnék aminek célja is van, csak persze nem tudom miaz. Mintha egy csomó dolgot szeretnék megtenni de semmihez nem lenne kedvem igazán. Ez olyan furcsa érzés. Mikor megmentenéd a világot egy hatalmas vörös köpenyben, de inkább nézel valami mesét, hogy elmúljon. Megakartam nézni néhány Everwood-ot de ma ez nem igazán akart összejönni mert nem indult el. Úgyhogy megnéztem A macskám, a családom és a fiúk első 72 percét magyarul a visszalevő részt meg angolul. Így sikerült. De tetszett. Olyan picit szenvedősen felnőni akarós. Egy 14 éves lány kétségbeesett kísérletezése, hogy ne érezze magát kislánynak. Vicces meg romantikus. Tipikus tinifilm. Érdemes megnézni. Szóval, hogy ne vesztegessem tovább az időt, megpróbálok megtanulni gitáron néhány dalt. Bár mostanában 3-asával szedem le dalok akkordjait, úgyhogy lehet picit sok így egyszerre. Meg rendbehozom a szobámat, a fotókat is rendezgetem, és megpróbálok nagyobb emlékdobozt csinálni mert kell a hely a sok dolognak és nincs szívem tovább nyomorgatni egy kis converse dobozban. Meg ha marad időm csinálok néhány handmade dolog vagy képet. Nem tudom még. Hiányoztak ma a lányok, teljesen hozzászoktam, hogy mindennap beszélünk és tökéletes velük. Majd holnap ;). Nem írom le előre mit tervezünk, mert ilyenkor rendre nem jönnek össze a dolgok ha előre vágyakozom hetekkel. Úgyhogy lesz ami lesz. anima libera ˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙ 2010. 2. 5.     Owl City - Fireflies Ez egy tökéletes nap volt. Leszámítva a legtökéletlenebb olasz órát ami lehetett volna. Gyakorlatilag olyan szinten végignevettük az órát, hogy könnyeinkkel küszködve hagytuk el a termet. Suli után elmentünk a lányokkal sétálni gyönyörűséges belvárosunkban. Megőrökítettükmagunkat egy csodálatos falszakaszon. Meg képeken. A nap fénypontja lett volna, ha navigációs képességünk is összpontosult volna Norma házának keresése során. Egyébként ritka vicces pillanataink voltak-vannak-lesznek még így. Négyecskén. Délután végre találkoztunk Kattal és beszélgettünk. A tea-tárban sötétedett ránk két kattan tea társaságában. A meleg gözőlgő teát kortyolva, halk zene, beszélgetés. Mintha a világ csodálatos hely volna. Néha tényleg az. Az ilyen napok után. Holnap hajnalok hajnalán kell kelnem, hogy vehessek bérletet mielött bezár az a hely ahol lehet. Ráadásul nem találom az orrcseppemet, ami nélkül nem tudok élni, vagyis tudok ha a számon veszem a levegőt. Ami hosszú idő után elég kellemetlen folyamat. Kinyomtattam néhány fotót a maiakból, hogy gyarapodjon a falamat beborító fotók tömege. Egyébként jó látni, hogy azok akiket régen ismertem és szerettem, most habár egész mások kezdenek azok lenni akik lenni akartak. Végülis a sebesség már nem számít ha az irány jó. A csütörtöki próba elég kellemes volt. Hihetetlen megnyugtató dolog egy mikrofonba ordítani úgy, hogy alig hallod hamis vagy-e vagy nem. Ezt nem irónikusan értem. Tényleg az. Mintha jönne az egész magától. Isten áldja a kandallótűz teát! :)  la vita é bella. ˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙ 2010. 2. 2.     Katy Perry - I kissed the girl Még egy hónap és elviselhető lesz az idő. Legalábbis emlékeim szerint február vége felé már túlélhető ez az egész időjárás téma. Szép kis hét lesz ez. Remélem. Csütörtökön talán ennyi idő után tényleg összejön a vokálos próba, péntek végre Katus, szombat Petra és estefelé Tomi. Vasárnap remélem lesz rendes próba már a Mátéval, még akkor is ha nekem kell kirángatnom az erősítőjét 25 kilóméteren keresztül. Bár azt nem tenném meg. A napok csúcspontjai általában mikor alszok. A legrosszabb mikor felébredek teljesen kómás vagyok, két óriás karika a szemem alatt, mintha valaki arconvágott volna. A sápadságról inkább már nem is teszek külön említést. Annyi szépséges számot találtam kottával együtt. Ha nem lennék ilyen fáradt kedvem lenne kreatívkodni. Ez a költözés téma meg minden ittvan a fejemben. El is mennék és maradnék is. Inkább mennék, de amikor meg mennék akkor nem lehet. Amikor meg egy szikra fellobban bennem, hogy mégiscsak itt nőttem fel. Ahogy Andy Warhol mondta mindig akkor kapjuk meg amire vágyunk ha már nem is akarjunk annyira, vagy nem vágyakozunk utána. Mert nem tudnánk értékelni, ha az ölünkbe pottyanna minden. Ezért kell mindenkinek amit nem kaphat meg, és ezért nem kapja meg senki ami után vágyakozik. Legfeljebb sok-sok-sok idő múlva. Például mikor zongorát akartam akkor minden lefekvés elött bejött anyu a szobámba, megsimogatta az arcom és aztmondta, hogy lehet, hogy egy reggel felkelek és ott fog állni. Mikor nem is számítok rá. Végül nem reggel volt, hanem délután, és annyira elfáradtam, hogy elaludtam a kocsiban mikor szerelték össze a nappaliban. Mikor valami másra szeretnék koncentrálni mindig jön a múlt, összegömbölyödik az ölemben mint egy bolyhos kiscica és elkezd dorombolni. Bár a Tinkával múltkor láttunk egy kifejezetten ijesztő macskát. Hét végére össze kell éheznem hajfestékre, ugyanis én veszem a hajfestéket, ahogy megbeszéltük. Nem érdekel, hogy nálunk leszünk-e vagy a Máténál megcsináljuk és kész :). azóta szünetelen őt látom mindenhol ˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙ 2010. 1. 30.     Kelly Clarkson - You found me Szombat volt. Anyuval shoppingultunk cipőt és végre találtam szürke cicanacit. Gondolom senki nem tud élni az információ nélkül hogy zoknit is vettünk, méghozzá feketét, az egyiken színes pillangók a másikon szivecskék és a harmadik pedig csíkos. Izgalmas nem? Egyébként óránként változik az időjárás. Egy óráig istenigazából szakad az eső, és ugyérzed soha nem fog elállni, majd kinézel az ablakon és hatalmas pelyhekben hullik a hó. Értenem kéne? Egyébként kellemes délután volt. Petrával filmet néztünk meg voltunk. Estére megint rámjött a fotónyomtathatnék, úgyhogy kapásból 5 fotót kinyomtattam. És még nem ért véget ez a nap. Majd megint rajzolom tovább az óriásplakátot éjfélig és gitározok. Szép az élet. Bár hajlamos vagyok elfelejteni, mikor belegondolok, hogy talán tényleg elveszítettem az egyik legjobb barátomat. Nagyon fontos volt nekem, tavaly télen mikor tartottuk egymásban a lelket és ahogy folyamatosan ismertük meg egymást, nyáron is sokat voltunk együtt. Úgy tünt, hogy attól, hogy különböző suliba járunk minden ugyanolyan jó lesz, ha nem jobb. Egy darabig lett. Aztán nem. Nagyon hiányzik amilyen régen volt ez az egész kapcsolat. Egy olyan fiú-lány barátság ahol fontosabb volt a barátság, és nagyobb az akaraterő. Hazudnék ha azt mondanám, hogy soha nem gondoltam arra, hogy több legyen és máshogy. Mikor először vesztünk össze, nyáron, kimentem a kertbe ültem a fűben vagy 2 órát és elszívtam egy cigit. Azt a cigit amit megígértem, hogy soha nem fogok elszívni. Most nem fogok tenni semmit. Nem fogok írni neki, nem fogom felhívni, inkább hagyom, hogy belül fájjon ez az egész. Nem tehetem meg újra, nem ülhetek ki a kertbe. Hideg van és vizes a fű. El fog olvadni a hó, ki fog sütni a nap, és ki fogunk békülni. Egy este mikor az Elizabethtownt vagy az Igenembert nézem fel fog hívni és azt fogja mondani, hogy hiányzom neki. Lehet, hogy most talált magának mást a "lány, aki meghallgat és jó ölelgetni" szerepére. De ha ő az aki a legjobb barátom volt akkor rá fog jönni, hogy ez nem egy pótolható dolog amit vehet a sarki boltba a cola, a vilmoskörte és a gumicukrunk mellé. remény ;) ˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙ 2010. 1. 29.     Lily Allen (live) Szépséges napok voltak ezek. Csütörtökön próba helyett egész délután Krisztivel lógtunk, Pécs gyakorlatilag minden helyén voltunk legalább egyszer, önértékelési játékokat játszottunk, fagyoskodtunk mindent ami belefért. Fél 8-as hazatérésem örömére lezuhanyoztam és lefeküdtem aludni. Ma suli után, és egy nevetséges lassan eltelő kóruspróba után mentem ki Tinkához zkar próbára. Kellemes volt. Több órányi zenélés, több órányi beszélgetés és nagyon sok érdekes történet. Mindenki ismer mindenkit. Ha meg nem egy barátod biztos ismeri. Megcsináltunk egy másik számot, a 9.-es szöveggyűjtemény egyik versét dolgoztuk dallá. Rendkívül kreatívkodós. Elvileg próbaterem is lesz 900/hours-ért amit össze tudunk dobni. Nem mintha nem lenne kellemes egymásnál próbálni, pizzát eszegetni és ülni abban a kényelmes székben amit elfogok csórni ha legközelebb ott járok :). Szeretnék mentolos szájbizsergetős szájfényt. Olyan vicces érzés. Holnap délelött, anya-lánya program cipővásárlással és teázással. Utána meg délutáni bújkálás Petránál. Imádom mikor késő este érek haza, teljesen offon vagyok, aludnék, ideülök picit és berakok valami zenét, semmi izgalmasat nem találok, bekapcsolom a rádiót mert melékszek egy reklámra, amit suliba menet hallottunk a kocsiba, hogy péntek 11-től élő Lily Allen koncert lesz a Petőfin. Tökéletes alapzaj egy remek kis blog megírásához. Még akkor is ha ez utóbbi lehet, hogy nem fog bekövetkezni. Jó olyanokkal beszélgetni akiknek ugyanaz a célja mint neked, és együtt akarjátok megvalósítani. Mentek a lépcsőn és egy apróságról eszetekbe jut, hogy ez a jövőben, hogy lesz. Szép dolog álmodozni, de azthiszem nekünk sikerülni fog. Fiatalság bolondság :)  rollercoaster ˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙ 2010. 1. 27.     Kasabian - underdog A dátumból egyértlemű lehet mennyi ideje nem írtam, felesleges emlegetni. A lényeg hogy back és ennyi. Nem tudom megmondani meddig, de most szeretném. Ebben a pillanatban tele vagyok jobbnál-jobb butábbnál-butább ötletekkel. Ígérem nem fogom mindet megosztani. Tegnap éjjel írtam egy dalszöveget, ami azthiszem elég találó lett, vagy kifejező nem is tudom. Olyan véget ért a buli, a fények a sötétség és a világos buszmegállóban állsz, csendben nézed a felkelő napot. Egyedül. Nem tudod eldönteni álmodtad-e vagy igaz volt minden. Ilyesmi érzéseket próbál kifejezésre juttatni kicsiny kis művem. Amúgy tanáltam néhány régebbi Taylor számot gitárra, meg ilyen lassabb romantikus, bújjunk össze számokat. Esténként teljesen kellemes gitározgatni magamban. Nagyon szeretem a sötétet és nagyon félek a sötétben. Furcsa. Egy adott helyet teljesen idegen, más helynek látok ha olyan szituációban vagyok ott amikor peregnek a percek, mert teljesen izgatott, mélységesen szomorú vagyok. Minden helynek van egy hangulata, még a leglepusztultabb buszmegállónak is. Holnap b-ék zenekarával próba, pénteken pedig mi alakulgatunk tovább. Lassan 4 saját számmal. Kellemes. Amúgy annyi dal van amit ezer örömmel dolgoznánk fel. Szép ez a fehérség, de a minuszok repkedésének kevésbé örvendek. Lehetne már tavasz. Egyébként összedobtam ezt a kis szépséget az oldalra, hogy mégse legyen minden fekete. Most hirtelen ennyit. :)  egy hét az egy hét ˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙ 2010. 1. 17.     Kasabian - Where did all the love go? Egy hét az egy hét. Ezalatt megváltozhat a hajszíned, a gondolkodásmódod, talán az izlésed, és sokat léphetsz előre, hogy több mindent tudj meg rólad és másokról. Egy hét, az egy hét tapasztalat. Szóval konkrétan. A héten kétszer került hajfestésre sor. Vicces mert még soha nem volt jelentősen festve a hajam. Nem gondolkoztam azon, hogy bármit csináljak vele szín terén, mert azért ígyis elég szembetűnő ez a narancssárgás szín. Akármennyire is ez a természetes. Úgyhogy az alja sötétbarnán pompázik, és benne lila csíkok figyelnek vissza rám. Szerdán, a kötelező sulis eladás elött-helyet elmentünk a Tinkához, hogy most lilát fogunk a hajunkba festeni. Ez akkor egy pompás ötletnek bizonyult, mivel volt 2 óránk, hajfestékünk és hatalmas, túláradó lelkesedésünk. Vicces volt. Kikevertük a színt és tapasztalat hiányában csak úgy érzéssel felkentük. Persze celofánnal meg ahogy a nagyok is csinálják :). Meg gitározgattunk, írogattuk tovább a Kell méget. Egyébként az előadás 3-kor kezdődött és mi 2:55-kor kezdtük el kimosni a lila festékdrabokat a hajunkból. Természetesen hidegvízzel mert a melegvízre "nem volt idő". Úgyhogy két elengedett basszus közt a lelkünk mélyén tudtuk, hogy nem fogunk odaérni háromra. Gyorsan megszárítottuk de épp csak annyira, hogy a vízcseppek ne a nyakunkon majd valahol a pólónkon leljenek nyugalomra. Nem igazán lehetett felfedezni bármilyen színelváltozást, úgyhogy egy taxi segítségével már repültünk is a suli felé. Egyébként körülbelül negyed 4 lehetett mikor beültünk a taxiba. Visszahívtam b-t, megbeszéltük a vokálos dolgokat és ahogy csavargattam a hajam (mint telefonálás közben általában), felfedezni véltem a saját, majd Tinka hajában a virító lila csíkokat. Egyébként miért van az hogy ha b hív soha nem hallom és nem veszem fel a telefont? Nem számít. Még a dolgok hatása alatt pattantunk ki a taxiból és észrevétlenül próbáltunk egy helyet keresni ahol el lehetett volna képzelni, hogy 3 óta voltunk, csak senkinek nem tűnt fel. 1 órával késöbb apuval a Lildl sorait járva, arra gondoltam ha feltűnik neki, vajon, hogy reagál majd. De bármennyire nem lepett meg nem tűnt fel neki. A zenén és a sulin kívül semmiről nem beszélgetünk. Néha még belefér az időjárás is. Sajnálom, hogy nincs az az apa-lánya kapcsolat, hogy bármit mondok el apuci megérti majd. Jobb, ha vannak dolgok amiről nem tud és nem következik az a visszavonhatatlan hurrikán melyet az kavarna ha végletekig őszinték lennénk. Egyébként tegnap, kijött Tinka és Lucc, hogy próbáljunk zenekarral. Így végül már összeállt egy és másfél saját számunk. Kellemes dolog. Jó végre azt csinálni amit nagyon régóta szeretnék.      I've never gone with the wind just let it flow ˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙ 2010. 1. 10.     Landon Pigg - Coffee shop Ma fotószerkesztős - nyomtatgatós napom volt. Elvarázsolnak a fényképek. Akár ha szépen mappába rendezem őket dátum szerint, vagy a falamra tixózom. Karácsonyra megleptem magam 140 darab fotópapírral. Így, akármikor megnézhetem ha felkelek az éjjel közepén és rápillantok a falra. Szeretném, ha egyszer az egész fal tele lenne képpel. Amúgy nagyon jól sikerült a tegnapi nap, mármint fotózás szempontjából. Rég nem volt semmi inspirációm, vagy ötletem akármihez. Viszont barátság és társaság ügyileg tökéletes volt az egész. Vele mindig az. Tudom, hogy sablonos és elcsépelt, de ő tényleg a másik felem. Akiről szívesen példát, és akitől mindig tudod tanulni valami újat. Undorító, hogy mennyire ismer és mennyire ismerem. Egyébként a leopárdmintás takarómból építettünk a szekrény és a kanapé közé egy sátorféleséget. Csipeszek és könyvek segítségével. Utoljára 8 éves koromban építettem ilyet a bátyámmal. Azóta nem is igazán beszélünk. Csak karácsonykor és szülinapokkor. Szomorú. Azonban most nem térek ki ilyesmikre. Szóval bevittük a lávalámpát. Az első ZsP képet, és pihentünk. Meg persze ettünk egy csomó sültkrumplit majonézzel meg rántotthúst. Teljesen kész voltunk. Mikor már kezdtünk a végletekig bepunnyadni, inkább csináltunk valami haszonsat és kreatívkodtunk néhány fotót. Néhány képen látszik az arcunkon, hogy valójában teljesen offon vagyunk. Remélem ezeket a képeket soha nem fogja látni. Bár biztos kinntlesznek a szobám falán. Nyomtattam 2 ballagásos képet, meg egyet anyunak amit kért rólam és az egyik bátyámról, két ZsP-st. Egy tinkerbellest és egy ártatlant. Amúgy néhány gyöngyszemet feltettem deviantartra, szóval tessék meglesni őket. Ma pedig a már rituálisnak tekinthető Everwood és Szívek Szállodája maraton. Szép hetet nektek.     ha a szerelem erőmű volna.. ˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙ 2010. 1. 8.     30y - someone else Remélem jövőre ilyenkor a koncert elött lakkozzuk egymás körmét pirosra, és beszéljük át milyen sorrendben jönnek majd a számok. Tudom butaság most ezt tervezgetni, de tudom hogy ezt akarom. Tudom, hogy ők is ezt akarják. Tudom, hogy be akarom bizonyítani hogy én is elérek valamit, hogy felállhatok azokra a bizonyos deszkákra. Nem akarom megváltani a világot. Én csak azt szeretném ha mindenki érezné azt amit akkor éreztem mikor leírtam azokat a sorokat, az izgalmat amit akkor éreztem mikor a Tinka megmutatta milyen gitárt írt a refrénhez. Az a sok kis dolog amit ehez a számhoz tudok kötni. Utolsó óra után a teremben kreatívkodtuk el a dalt kettecskén mert a többiek leléptek. Kellemes volt. Holnap találkozok P.vel, elmenekülünk a világ elöl. Csak mi egy délután, forró csoki és beszélgetés és létezés. Szeretem azt az érzést mikor vagyunk és tudom hogy senkit nem fogunk látni aki kizökkente az életérzésből. Mint a játszótéren. épp a jövőmet kötözöm a székhez és ordítok hogy beszélj... ˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙ 2010. 1. 5.     Friendly Fires - Kiss of life Nem mintha nem lettem volna amúgy is fáradt egész nap, a fénypont az volt mikor tisztára sikálhattuk Norma szivemmel a kémia terem összes padját. Egy élmény volt. Aztán hógolyóztunk a suli elött. Elöszőr nagyon büszke voltam magunkra, hogy a 10.-es fiúk nem igazán kerekednek felül. Amég be nem pottyantunk szépen mind a hóba. Akartam, és tényleg akartam tanulni a holnapi nyelvtan dogára, mert nem igazán vagyok jó az ilyesmiben, és csak 1-2 jegyem van belőle egész fél évben. Nem rég ébredtem fel, arra hogy megszólal a szépség és a szörnyeteg kezdő zenéje, és a kezemben kevert a nyelvtan füzet és a kék szövegkiemelő. Kellemes érzés volt. Akikkel mostanában kommunikálok, túlnyomó részt mikor hazaérnek bedőlnek az ágyba és reggel fél liter kávét magukba döntenek vagy mániákusan kérdezik reggel az aulába, hogy hol tudnak szerezni 10 perccel becsöngetés elött valami energiaital féleséget. Még jó, hogy legalább a tesco kéznél van. Bár jobban örülnék ha most kéznél lenne a gitárom, gitároznék picit a sötétbe aztán bedőlnék az ágyba a plüssmaciim mellé és reggelig semmilyen életjelet nem mutatnék. De ez most csak egy homályos jövőkép... *nagyokat sóhajt* adore tipical sundays.. ˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙ 2010. 1. 3.     Lenka - Trouble is a friend Gondolkoztam hogy miről regéljek a tipikus vasárnapommal kapcsolatban, vagy elvonatkoztassak és valami szentimentálét levezessek. Tegnap találkoztam Dömével úgyhogy végre eltudtunk beszélgetni. Mindenről. Mivel hihetetlenül fújt a szél és fél óránál többet ki sem lehetett bírni a szabadban, mindig becsücsültünk valahova. Viszont három óra elteltével már nem egy nagy élmény bámulni ki a csészényi téri Mcdonalds ablakán. Valahonnan pedig magunk elő nyúltunk egy tálcát, hogy ne tünjön úgy mintha csak cél nélkül ücsörögnénk. Megnéztem a blokkot.. "Döme, hogy izlett az epres szelet amit 13:21kor fogyasztottunk el?". "Jó volt bár a capuchino jobban izlett. Úgyhogy a blokkot és a zacskós cukrot elsajátítottam az emlékes dobozba. Aww az emlékes doboz. Nem baj most nem szentimentalizálok. Nap végére sikerült találnunk egy játszóteret, ami úgyanúgy hideg volt de nagyon hangulatos. Hintáztunk meg nevettünk. Egyébként követtünk egy nénit mert ez a drága fiú aztmondta, hogy megmerne esküdni hogy csőre volt. Ami természetesen csak egy sárga sapkának bizonyult. Úgyhogy sétáltunk, meg elmélkedtünk a sötét utcákban és sikátorokban. "Mikor hazamentem és a kutyusom úgy nézett rám mint egy darab húsra amit nem lehet megenni, rájöttem hogy egész úton magamban nevettem és beszéltem. Még a saját kutyám is úgy gondolta, hogy ez nem lehet igazi, nem lehetek hús amit nem lehet megenni." "Amúgy mikor ezt elmeséltem anyunak aztmondta nem tudja kit kell felhívni ilyenkor, de utána néz ha szeretném." *nevetés*. Szóval ilyen féle beszélgetésekkel fűszerezve telt az este. Tegnap mikor hazaértem rámtört az érzés, hogy most fogok keresni új számokat és végre frissitem a lejátszási listát Violeten (a telefonomon). Inkább el sem magyarázom miért ez lett a neve. Eredetileg fiú nevet akartam, de egy lila-rózsaszín telefont mégsem nevezhetek Lajosnak :). Egyébként meg komoly szívek szállodája behozni valóm van, mert 2010-ben még egy részt sem láttam. Furcsa arra gondolni mi mindent nem csináltam még 2010-ben. Úgyhogy let's do it guys. b.u.é.k. ˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙ 2010. 1. 1.     Ke$ha - TiK ToK Először is mindenkinek Boldog új évet kívánok. Remélem mindenkinek jól telt a szilvesztere. Végülis az utolsó napon variáltunk át mindent, így a volt osztály, meg sulitársakkal és az ő barátaikkal buliztunk Boriék telkén és ott volt egy édes kisház. Persze az ilyen kis apróságok, hogy nem volt mosdó, meg hogy zuhogott az eső, és a domb amin közlekedni kellett meg a földesút, jobban emlékeztetett egy iszapbirkizóknak kialakított stadionra mint közlekedésre szolgáló felületre. Pont ezek a dolgok kellettek, hogy akkor is nevessünk amikor nem nevetnénk. Megvan a hangulata mikor egy barátnőddel csúszkáltok egy dombon, hogy keressetek egy szimpatikus fát esetleg bokrot. Gyakorlatilag 10-re elfogyott a pezsgőn kívül minden és mindenki kezdett kifáradni, nem tudom hogy de kibírtuk éjfélig, táncoltunk és szép lassan mindenki kezdett kifeküdni az ágyakon kanapékon. Hajnali 4re már egymás mellett nyomorogva beszélgettünk meg néhányan próbáltak aludni több kevesebb sikerrel. Az equadori cserediák ezt rajtam képzelte el, úgyhogy egyszercsak odahúzott, átkarolt és aludt. Valakinek könnyen megy ugye... mármint az alvás. Meg se fordult a fejembe, hogy bármi más is történhetne. Jó persze, hogy megfordult de tudtam, hogy ez nem történhet meg. Akartunk fogadni valamit 2010re, mert a Fannival negyedszerre szilvesztereztünk együtt és eddig mindig írtunk valami fogadalmat. Talán majd ma este. Holnap remélhetőleg Imis napom lesz, és végre dumálunk meg láthatom úgy, hogy ő is rámismer. Azért remélem jelent neki ez a barátság még amennyit kellene, hogy jelentsen mindkettőnknek. Most nem kezdek el ilyeneken filozofálni, mert átaludtam a délutánt de még mindig picit offon vagyok. Úgyhogy. :)